Trump hátat fordított az amerikai gazdasági alapoknak – a következmények zűrzavart okoznak
Donald Trump elnöksége alatt újabb falat épített, ám ezúttal nem a migránsok megfékezésére, hanem a munkahelyek és a gazdasági tevékenységek védelmére. A közelmúltban bejelentett, legalább 10%-os vámtarifák bevezetése szinte minden, az Egyesült Államokba érkező termékre, egy olyan védekezési mechanizmusként működik, amely a munkahelyek itthoni megőrzésére irányul. Ezen vámtarifák bevezetése nem csupán a világkereskedelem jövőjére gyakorolt hatásáról szól, hanem egy olyan visszafordulásról is, amely a globalizációt és a szabadkereskedelmet hirdető Egyesült Államok történelmi szerepét is megkérdőjelezi.
A vámtarifák magasságát érdemes történelmi kontextusba helyezni, hiszen ezek a lépések olyan védővámok szintjére emelik az Egyesült Államokat, amelyet az G7 és G20 országoknál jóval magasabbra helyez, szinte a Szenegál, Mongólia és Kirgizisztán szintjére. Ezen lépések nem csupán egy globális kereskedelmi háború kezdetét jelzik, hanem azt is, hogy az Egyesült Államok véglegesen hátat fordít annak a globalizációs folyamatnak, amelyből az elmúlt évtizedekben jelentős hasznot húzott.
A bejelentés során Trump többször is említette 1913-at, amikor az Egyesült Államok egy új útra lépett: bevezette a szövetségi jövedelemadót, és jelentősen csökkentette a vámtarifákat. Ekkor kezdődött a protekcionista politika visszaszorítása, amelynek során az Egyesült Államok kormánya a vámtarifákból származó bevételektől függött. Az új tarifák bevezetése arra a téves következtetésre alapoz, hogy a magas vámtarifák elősegíthetik az amerikai gazdaság fejlődését, míg a jövedelemadó szükségtelenné válik.
A globalizációt és a szabadkereskedelmet támogató elméletek, mint például David Ricardo 1817-es összehasonlító előny elmélete, arra figyelmeztetnek, hogy az egyes országok a saját természeti erőforrásaik és lakosságuk tehetsége alapján különböző termékek előállításában jeleskednek. A világ gazdasága akkor fejlődik a legjobban, ha mindenki az általa legjobban végzett tevékenységekre összpontosít, és szabadon kereskedik egymással. Az Egyesült Államok azonban sosem volt teljesen elkötelezett a szabadkereskedelem mellett, és a mostani vámtarifák bevezetésével ezt a vonakodást újra megnyilvánítja.
A fehér ház által alkalmazott vámtarifa modellje a kereskedelmi hiányokkal kapcsolatos „visszautasító” szemléletet tükrözi. Az elnök környezetében elhangzottak szerint, ha egy ország több árut ad el az Egyesült Államoknak, mint amennyit onnan vásárol, az „csalásnak” minősül, és megérdemli a vámtarifát, amely korrigálja ezt a hiányt. Ez a logika azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a kereskedelmi többlettel rendelkező országok nem feltétlenül rendelkeznek „tisztátalan” kereskedelmi gyakorlatokkal, és a kereskedelmi helyzetek sokkal bonyolultabbak annál, mintsem hogy pusztán a statisztikák alapján egyszerűsített következtetéseket lehessen levonni.
A vámtarifák bevezetése mögötti cél egyértelmű: az Egyesült Államok kereskedelmi hiányának csökkentése, amely jelenleg 1,2 billió dollár körül mozog. A cél a világ szegényebb országainak, feltörekvő gazdaságainak és apró szigeteknek a megcélzása, amelyek kereskedelmi többlettel bírnak. Ezen országok gazdasági helyzetei azonban különböző tényezőktől függenek, és nem feltétlenül indokolt a kereskedelmi hiányok és többletek nullára csökkentése.
A Trump-adminisztráció szemlélete az utóbbi évtizedek szabadkereskedelmi politikáját mélyen megkérdőjelezi. A republikánus politikai vonal, amely a gyártás visszahozatalát hirdeti, egy komplex gazdasági helyzetben próbálja megoldani az amerikai munkavállalók problémáit. A közelmúltban tapasztalt gazdasági mutatók, valamint a kereskedelmi háború következményei azt jelzik, hogy az Egyesült Államok új, protekcionista irányba fordul, amely komoly hatásokkal járhat a globális kereskedelmi rendszeren belül.
A jövőbeni kereskedelmi kapcsolatok alakulása nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ többi részének gazdasági stabilitását is befolyásolhatja. Az új tarifák, a gyártás helyszínének áthelyezése és a globális kereskedelmi kapcsolatok átalakulása olyan kihívásokat jelentenek, amelyekre a világ országainak reagálniuk kell. Az Egyesült Államok gazdasági politikája új szakaszba lép, amely komoly következményekkel járhat a nemzetközi kereskedelem és a globális gazdasági kapcsolatok számára is.
