Német bíróság elutasította a perui gazdálkodó történelmi klímaügyét
Egy német bíróság elutasította egy perui gazda keresetét a német RWE energiacég ellen, amely hosszú várakozást követően született döntésként került a hírekbe. Saúl Luciano Lliuya, a perui gazda azt állította, hogy a cég globális szén-dioxid-kibocsátása hozzájárult a perui gleccserek olvadásához, ami veszélyezteti szülővárosát, Huaraz-t, a potenciális áradásokkal. Lliuya 17 000 eurót (kb. 14 250 fontot) követelt kártérítésként, amelyet egy árvízvédelmi projekt finanszírozására kívánt felhasználni a város megóvása érdekében. Azonban a német Hamm városában található felsőbb regionális bíróság szerdán megakadályozta az ügy további folyamatát, és kizárta a fellebbezés lehetőségét, ezzel véget vetve Lliuya tíz éves jogi harcának.
Az RWE képviselői hangsúlyozták, hogy a cég nem működik Peruban, és megkérdőjelezték, miért éppen őket választották ki az ügyben. Emellett utaltak arra is, hogy terveik között szerepel a szénalapú erőművek fokozatos leállítása, és céljuk, hogy 2040-re karbonsemlegessé váljanak. A szerdai döntésükben a bírák megállapították, hogy Lliuya ingatlanját nem fenyegeti elég magas árvízveszély ahhoz, hogy az ügyet további vizsgálat alá vonják. Ugyanakkor a klímaváltozással foglalkozó csoportok ezt a döntést mégis győzelemként üdvözölték, mivel a bírák azt is kimondták, hogy az energiacégeket felelősségre lehet vonni a szén-dioxid-kibocsátásuk következményeiért.
Bár Lliuya által követelt összeg alacsonynak számít, az ügy komoly figyelmet kapott a klímaváltozással foglalkozó aktivisták körében, akik remélik, hogy precedenst teremt a hatalmas cégek felelősségre vonására. A 44 éves hegyi vezető és gazda elmondta, hogy azért indította el az ügyet, mert saját szemével látta, hogyan olvadnak a gleccserek Huaraz közelében a növekvő hőmérsékletek miatt. Lliuya elmondta, hogy a Palcacocha-tó, amely a város felett található, már négyszer annyi vizet tartalmaz, mint 2003-ban, és az ott élő emberek, köztük ő is, árvízveszélynek vannak kitéve, különösen akkor, ha jégdarabok törnek le a Palcacocha gleccserről, és esnek a tóba, ami túltöltődést okozhat. Azt állította, hogy az RWE által okozott kibocsátások hozzájárulnak a perui hegyvidéki hőmérséklet-emelkedéshez, és azt kérte, hogy a német cég járuljon hozzá egy árvízvédelmi létesítmény építéséhez.
Lliuya a céget azért választotta, mert egy 2013-as adatbázis, amely a jelentős fosszilis üzemanyag-termelők történelmi kibocsátásait követte nyomon, a német energiacéget az egyik legnagyobb európai szennyezőként tüntette fel. Az eredeti keresetet 2015-ben egy alsóbb bíróság elutasította Németországban, mivel a bírák úgy vélték, hogy egyetlen cég nem vonható felelősségre a klímaváltozásért. Azonban 2017-ben Lliuya meglepő fordulatot hozott, amikor sikeresen fellebbezett a felsőbb regionális bírósághoz, amely elismerte, hogy az ügyének van alapja, és lehetővé tette azt. Ügyvédei korábban azt érvelték, hogy az RWE a globális szén-dioxid-kibocsátás 0,5%-áért felelős, és kártérítést követeltek, amely a Huaraz árvízvédelmi létesítményének 3,5 millió dolláros költségeihez arányos részesedést képviselt.
A német Germanwatch környezetvédelmi NGO, amely támogatta Lliuya ügyét, ünnepelte a bíróság döntését, mondván, hogy „jogi történelmet írtak”. A csoport kifejtette, hogy bár a bíróság elutasította a konkrét kérést, megállapította, hogy a nagy kibocsátók a német polgári jog értelmében felelősségre vonhatók a klímaváltozás következményeiért. Remélik, hogy ez a döntés kedvező hatással lehet hasonló ügyekre más országokban is.
