A jövő űrutazása: Lehetnek-e a robotok az emberek helyett az űrhajósok?
Karácsony estéjén egy autonóm űrszonda, a NASA Parker Solar Probe, a Nap közelében repült el, közelebb, mint bármely más ember által készített objektum valaha. A szonda küldetése, hogy mélyebb megértést nyerjen a Nap működéséről, különös figyelmet fordítva arra, hogy ez hogyan hat a Föld űridőjárására. Ez a pillanat mérföldkőnek számít az emberiség számára, hiszen a szonda önállóan, előre programozott feladatainak végrehajtásával, teljesen önállóan hajtotta végre küldetését, anélkül, hogy bármilyen kommunikáció folyt volna a Földdel. Az elmúlt hat évtizedben robotos űrszondákat küldtek a Naprendszer különböző pontjaira, olyan helyekre, ahová emberek soha nem tudtak eljutni. A Parker Solar Probe 10 napos repülése során a hőmérsékletek elérték a 1000 Celsius-fokot, ami egy újabb bizonyítéka az autonóm űreszközök sikerének.
A robotos űrszondák fejlődése és az új, fejlett mesterséges intelligencia megjelenése felveti a kérdést, hogy a jövőben mekkora szerepet játszanak majd az emberek az űrkutatásban. Néhány tudós kétségbe vonja, hogy szükség van-e egyáltalán emberi űrhajósok jelenlétére. Martin Rees, az Egyesült Királyság csillagászati királya azt mondja: „A robotok gyorsan fejlődnek, és az emberek küldésének indoklása egyre gyengébbé válik.” Rees hangsúlyozza a humán űrrepüléssel járó kockázatokat is, és úgy véli, hogy az emberek űrbe küldése csupán kalandvágy, amely a gazdagok számára nyújt élményt, és ennek finanszírozását magánszemélyeknek kellene vállalniuk.
Andrew Coates, a Londoni Egyetem fizikusa egyetértene ezzel. Ő is úgy véli, hogy a komoly űrkutatás során a robotok előnyösebbek, mivel sokkal messzebbre eljuthatnak, és több feladatot tudnak ellátni, mint az emberek. Emellett a robotok költséghatékonyabbak is. „Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, a robotok egyre okosabbak lesznek” – mondja Coates. Azonban felmerül a kérdés, hogy mit jelent ez a jövő fiatal űrhajós generációja számára. Bizonyos feladatokat, amelyeket az emberek képesek elvégezni az űrben, a legfejlettebb robotok sem tudják pótolni.
A robotos űreszközök már minden bolygót meglátogattak a Naprendszerben, valamint számos aszteroidát és üstököst, míg az emberek eddig csak két helyszínre jutottak el: a Föld körüli pályára és a Holdra. Összesen körülbelül 700 ember járt az űrben, kezdve Jurij Gagarin 1961-es űrrepülésével, aki az első ember volt a kozmoszban. A legtöbb űrhajós a Föld körüli pályán vagy szuborbitális repüléseken vett részt, amelyek néhány perces, vertikális ugrásokat jelentettek, olyan járműveken, mint a Blue Origin New Shepard rakétája.
Dr. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa és az „A City on Mars” című könyv társszerzője azt mondja, hogy „a presztízs mindig is oka lesz annak, hogy embereket küldjünk az űrbe.” Szerinte a politikai rendszerek hatékonyságának és népük zsenialitásának bemutatására ez egy kiváló mód. Az emberek nemcsak a felfedezés iránti veleszületett vágy miatt utaznak az űrbe, hanem tudományos kutatásokat is végeznek, például a Nemzetközi Űrállomáson, ahol az űrben végzett kísérletek hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez.
A robotok képesek hozzájárulni ehhez a tudományos kutatáshoz, mivel eljuthatnak olyan helyekre, ahol az emberek nem tudnának dolgozni, és képesek eszközökkel megvizsgálni a légköröket és a felszíneket. Dr. Weinersmith megjegyzi, hogy „az emberek sokoldalúbbak, és gyorsabban végeznek el feladatokat, mint a robotok, de nagyon nehéz és költséges őket életben tartani az űrben.” Samantha Harvey 2024-es Booker-díjas regényében, az „Orbital”-ban ezt líraian fogalmazza meg: „A robotnak nincs szüksége hidratálásra, tápanyagokra, ürítésre, alvásra… Nem akar és nem kér semmit.”
A robotoknak azonban vannak hátrányai is. Sok robot lassú és módszeres, például a Mars felszínén a roverek (távirányítású járművek) alig 0,1 mph sebességgel haladnak. Dr. Ian Crawford, a Londoni Egyetem bolygótudósa arra figyelmeztet, hogy „a mesterséges intelligencia legyőzheti az embereket sakkban, de ez nem jelenti azt, hogy képesek lesznek felfedezni a környezeteket.” Ugyanakkor azt is hiszi, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusok lehetővé tehetik a roverek számára, hogy „hatékonyabbak legyenek”.
A technológia szerepet játszhat az űrutazás kiegészítésében, lehetővé téve az űrhajósok számára, hogy bizonyos feladatokat automatizáljanak, így több figyelmet fordíthatnak a fontosabb kutatásokra. Dr. Kiri Wagstaff, a NASA Jet Propulsion Laboratory számítástechnikai és bolygótudományi szakértője elmondja: „Az AI-t használhatjuk az unalmas feladatok automatizálására.” Azonban a kihívást az jelenti, hogy rendkívül nagy energia szükséges az olyan rendszerek működtetéséhez, mint a nagy nyelvi modellek (LLM), amelyek hatalmas szövegadatokat dolgoznak fel.
A NASA Valkyrie robotja, amelyet 2013-ban építettek, szintén egy olyan technológiai forma, amely képes alapvető feladatok elvégzésére az űrben. A Valkyrie 300 fontot nyom és 6 láb 2 hüvelyk magas, és egyre több emberformájú gép közé tartozik, amelyek szuperhumán képességekkel rendelkeznek. A NASA Robonaut volt az első humanoid robot, amelyet az űrben terveztek, és amely olyan feladatokat végzett, amelyeket korábban emberek hajtottak végre. Az űrállomáson való használatra készült Robonaut különleges kezei lehetővé tették, hogy ugyanolyan eszközöket használjon, mint az űrhajósok, és összetett, finom feladatokat végezzen.
A NASA tudósai úgy vélik, hogy a robotok nem az emberi felfedezők helyett, hanem mellettük dolgozhatnak. A NASA Curiosity rover például már autonóm módon hajt végre tudományos feladatokat a Marson, emberi irányítás nélkül. „A rover képes arra, hogy képeket készítsen egy jelenetről, és az önállóan tüzeljen a kiválasztott célpontra” – mondja Dr. Wagstaff. Azonban a roverek, mint a Curiosity, korlátozott képességekkel rendelkeznek a lassú sebességük miatt, és nem tudják helyettesíteni az emberek inspiráló erejét sem. Leroy Chiao, egy nyugdíjas NASA űrhajós, aki három űrrepülésen
