Trópusi erdők pusztulása rekordszámban tavaly
A világ trópusi erdei, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a klímaváltozás elleni védekezésben, soha nem látott ütemben tűntek el az elmúlt évben, új műholdas elemzések szerint. A kutatók becslése szerint 2024-ben 67 000 négyzetkilométernyi, érintetlen, öreg erdő veszett el, ami körülbelül olyan terület, mint Írország vagy 18 focipálya egy perc alatt. Az erdőirtás fő oka a tüzek voltak, amelyek először megelőzték a mezőgazdasági célú területkisajátítást, a legrosszabb helyzetben pedig az Amazonas szembesült, ahol rekord szárazság sújtotta a térséget. Ezzel szemben Délkelet-Ázsiában kedvezőbb hírek érkeztek, ahol a kormányzati intézkedések segítettek csökkenteni az erdőveszteséget.
A trópusi esőerdők hatalmas mennyiségű szén-dioxidot tárolnak a talajokban és a fák törzseiben, azonban az új globális rekord további kérdéseket vet fel ezeknek az ökoszisztémáknak a fenntarthatóságával kapcsolatban a globális felmelegedés időszakában. Sok kutató aggódik amiatt, hogy bizonyos erdők, például az Amazonas egyes részei közel járhatnak egy „tipping point”-hoz, amelyen túl visszafordíthatatlan hanyatlás következhet be. Matthew Hansen professzor, a Marylandi Egyetem GLAD laboratóriumának társigazgatója úgy fogalmazott, hogy az új eredmények „ijesztőek”, és figyelmeztetett a trópusi erdők „szavannásodására”, amely során az öreg trópusi erdők visszahúzódnak, és véglegesen szavannává alakulnak. „Ez még elmélet, de az adatok alapján egyre valószínűbbnek tűnik” – tette hozzá.
Egy külön tanulmány, amelyet a múlt héten publikáltak, szintén figyelmeztetett arra, hogy jelentős visszaesés várható az Amazonasban, ha a globális felmelegedés meghaladja az 1,5 Celsius-fokos nemzetközi célt. Ez nemcsak a legbiodiverzebb élőhelyek lakóinak, hanem a globális éghajlatnak is komoly következményekkel járhat. Eddig az Amazonas jótékony hatással volt az emberiségre, mivel több szén-dioxidot nyelt el, mint amennyit kibocsátott. Azonban az erdők elégetése óriási mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki, ami inkább hozzájárul a felmelegedéshez, mintsem csökkentené azt. 2023-24-ben az Amazonas a legrosszabb szárazságát tapasztalta, amit a klímaváltozás és a természetes felmelegedés, az El Niño időjárási jelenség táplált.
Sokan szándékosan gyújtanak tüzet a mezőgazdasági területek tisztításához, így nehezen elkülöníthető a természetes és az emberi tényezők hatása. A szárazság ideális körülményeket teremtett a tüzek gyors terjedéséhez, különösen Brazíliában és Bolíviában. A kutatók úgy vélik, hogy ez az év, bár egyetlen év, illeszkedik ahhoz a várható mintázathoz, amely szerint a trópusi tüzek intenzitása növekszik a felmelegedő világban. Rod Taylor, a Világ Erőforrás Intézetének munkatársa megjegyezte, hogy most egy új szakaszba léptünk, ahol nem csupán a mezőgazdasági területek tisztítása a fő ok, hanem egy valódi klímaváltozási visszacsatolási ciklus is, amelyben a tüzek sokkal intenzívebbek és pusztítóbbak, mint valaha.
A világ öreg trópusi erdeinek rekordszámú eltűnése 3,1 milliárd tonna klímaváltozást okozó gáz kibocsátásához vezetett, ami körülbelül megegyezik az Európai Unió kibocsátásával. Délkelet-Ázsia országai azonban ellentmondásos tendenciákat mutattak. Például Indonéziában a primer erdőveszteség területe 11%-kal csökkent 2023-hoz képest, annak ellenére, hogy szárazság sújtotta az országot. Ezt a kormányok és közösségek összefogásának eredményeként érték el, akik együttműködtek a „tűzgyújtás tilalma” törvények végrehajtásában. Elizabeth Goldman, a WRI Global Forest Watch projektének társigazgatója hangsúlyozta, hogy Indonézia a 2024-es adatokban fényes példaként szolgál. Gabriel Labbate, az ENSZ erdészeti programjának klímaváltozás-csökkentési vezetője egyetértett azzal, hogy a politikai akarat kulcsfontosságú a sikerhez.
Bár a délkelet-ázsiai eredmények pozitívak, Hansen professzor figyelmeztetett arra, hogy a brazil erdőveszteség ingadozásai azt mutatják, hogy a védelmi politikáknak következetesnek kell lenniük. A kutatók egyetértenek abban, hogy a COP30-as ENSZ klímacsúcs, amelyet az Amazonasban tartanak, kulcsfontosságú lesz az erdővédelmi programok megosztásában és népszerűsítésében. Az egyik javaslat az, hogy jutalmazzák azokat az országokat, amelyek megőrzik a trópusi erdőket. A részletek még kidolgozás alatt állnak, de Rod Taylor szerint ígéretes ötletnek tűnik, mivel a jelenlegi helyzetben több pénzt lehet keresni az erdők kivágásával, mint megtartásukkal. A politikai akarat és az együttműködés elengedhetetlen a jövőbeli sikerhez, és a kutatók remélik, hogy a közelgő klímacsúcs megfelelő platformot biztosít a megoldások keresésére.
