Forradalom zajlik az indiai edzőiparban
Bár valószínűleg sokan nem hallottak a Tajvanon található Hong Fu Industrial Group nevű cégről, a mindennapokban találkozhatunk a termékeivel, ha csak letekintünk egy forgalmas utcára. A Hong Fu a világ második legnagyobb edzőcipőgyártója, amely a Nike, a Converse, az Adidas, a Puma és sok más nagy márka számára szállít lábbelit. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt készítenek, ezért amikor a cég jelentős befektetést eszközölt India piacán, az iparág figyelmét is felkeltette. Jelenleg egy hatalmas gyár építése zajlik Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Délkelet-Indiában. A gyár teljes kapacitással működve évente 25 millió pár cipőt fog gyártani, és akár 25 000 munkavállalónak ad munkát. A projektnek indiai partnerei is vannak, köztük Aqeel Panaruna, a Florence Shoe Company elnöke, aki elmondta: „A nemzetközi piac telített, és a Hong Fu új piacot keresett.” Panaruna hozzátette, hogy Indiában drámai mértékben nő a nem bőr lábbelik iránti kereslet, ami hatalmas potenciált jelent.
Az indiai kormány is érdeklődik az ilyen jellegű befektetések iránt, remélve, hogy ezek emelik a lábbeligyártás színvonalát és növelik az exportot. A lábbeligyártás fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hivatal (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be minden Indiában értékesített cipőre vonatkozóan. E szabványok értelmében például a felhasznált anyagoknak át kell menniük a szilárdsági és rugalmassági teszteken. Sandeep Sharma, újságíró és a lábbeligyártási ipar szakértője elmondta: „Ezek a BIS szabványok valójában a piac megtisztításáról szólnak. Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobb minőségre van szükségük.”
Ugyanakkor sok indiai fogyasztó nem engedheti meg magának a neves márkák cipőit. Számukra egy hatalmas és bonyolult kis cipőgyártókból álló hálózat áll rendelkezésre, amelyet szervezett szektornak neveznek. Ezek a megfizethető termékek a becslések szerint a teljes lábbelimarkett kétharmadát teszik ki. Ashok, aki nem kívánta megosztani teljes nevét, a szektor részeként tekint magára, és cipőgyártó egységei találhatóak Agra környékén, Észak-Indiában. Ő azt mondja, hogy naponta körülbelül 200 000 pár cipőt készítenek az őt hasonlóan működő üzemek. „Sok fogyasztó, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább a helyi, olcsóbb lábbeliket választja a márkás lehetőségek helyett” – mondja. „Sok szervezett márka küzd a terjeszkedéssel a félvárosi és vidéki területeken, mert mi kiszolgáljuk őket.”
De vajon hogyan érinti a kormány új szabványai az olyan gyártókat, mint Ashok? Sharma szerint ez bonyolult kérdés. „Azt látom, hogy a kormány próbálja egyensúlyban tartani a helyzetet. Nem zárhatják be az ezreket, akik kisvállalkozásokat működtetnek, mert az gazdasági öngyilkosság lenne.” Azt is megjegyzi, hogy a kormány a szabványok bevezetésével párhuzamosan programokat indít, hogy segítsen a kisgyártóknak a folyamataik korszerűsítésében. „Nem arról van szó, hogy eltüntessük a szervezett szektort, hanem arról, hogy fokozatosan bevonjuk őket a hivatalos keretek közé.”
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szervezett szektor jól ismert arról, hogy hamisítványokat gyárt a nagy márkák termékeiből. Míg ezek a termékek népszerűek az indiai vásárlók körében, akik kedvező áron keresnek stílusos lábbelit, más országok már régóta panaszkodnak a veszteségek miatt, amelyeket ezek a hamisítványok okoznak. Közben új indiai edzőcipőgyártók is megjelennek, hogy kiszolgálják India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal is próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését a mezítláb lábbelik iránt – ezek olyan cipők, amelyeket a gyártók szerint egészségesek a lábnak, mivel elősegítik a természetes, vagy mezítláb mozgást. Agrawal elmondja, hogy cége, a Zen Barefoot különleges, mivel az indiai lábbeligyártás nagy része nem túl innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt szánni és befektetni új technológiákba. Az indiai gyártás egy profit-centrikus piac, amely a megtérülésre összpontosít.”
A Comet nevű indiai cég próbál újítani, és azt állítja, hogy ők az első hazai edzőcipő márka, amely a teljes gyártási folyamatot birtokolja a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű ellenőrzés lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, innovatív formákat vezessünk be és folyamatosan finomítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján” – mondja a cég alapítója, Utkarsh Gupta. Hozzáteszi, hogy a Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útjaihoz. „A legtöbb hazai márka a piacon kapható talpakat használja, de amikor elindítottuk a Cometet, rájöttünk, hogy ezek minőségben, tartósságban és tapadásban hiányosak.” Gupta szerint a változás már úton van a lábbeligyártás terén. „A magas értékű termékek irányába történő elmozdulás már megtörténik. Sok magas értékű márkának át kell helyeznie gyártását Indiába. 3-5 éven belül egy robusztus ökoszisztéma alakulhat ki, amely versenyképes lesz a nemzetközi edzőcipő piacon.”
Visszatérve Agrára, Ashok reméli, hogy a szervezett szektor nem marad figyelmen kívül India lábbeligyártásának növekedése közepette. „A kormánynak akreditációt és bizonyítványokat kell adnia nekünk, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha minket is bevonnak a szervezett szektorba, senki sem múlhatja felül Indiát a cipőgyártás terén.” Sharma azonban arra figyelmeztet, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac határozottan elmozdulni fog. Látni fogjuk, hogy a nagyobb szereplők még nagyobbá válnak – nekik van pénzük, hogy gyorsan alkalmazkodjanak. De nem hiszem, hogy a kis szereplők teljesen eltűnnének. Az okosak megtalálják a saját piaci részüket.”
